6. blog

  • by

Egy kicsit eltűntem. Mondhatni úgy is, hogy akasztották a hóhért… 🙂

Mindig azt mondom a hozzám segítségért fordulóknak, hogy figyeljenek a testük jelzéseire, mert amint megborul az egyensúly a szervezetünk valamilyen tünettel próbálja azt a tudtunkra hozni. Így volt ez az esetemben is, nagyon sok volt a munkám az elmúlt hetekben és elfelejtettem figyelni magamra 😞

Pedig a szervezetem elég furcsa tünetekkel jelzett nekem. Ilyen volt a kávé utáni sóvárgásom. Ez azért érdekes, mert nálam egy kávé elfogyasztása az felér egy hipertóniás (magas vérnyomásos) krízissel úgy, ahogy az a nagy könyvben le van írva. 🙈 Mégis úgy éreztem megőrülök csak egy picike kortyért. Két hétig sóvárogtam, mire ráeszméltem mi is történik. Elfáradt a szervezetem és szeretett volna magának egy kis pluszt, egy löketet, egy kis stimulációt. Ugyanis a kávéban található koffein stimulálja a mellékveséket, és picikét más hormontermelő mirigyeket is, mely által a szervezet ideig-óráig felpörög (nahh azért ezt nem kell teljesen szó szerint érteni). Fontos azt is kiemelnem, hogy csak ideig-óráig tart a stimuláció és egy idő után már egyre több stimuláló szert kíván a szervezet, mert bizony megszokja az adagot és az már kevés lesz neki ugyanazért a szintű stimulációért. Miközben agyon stimuláljuk a mellékvesénket és a többi hormontermelő mirigyünket azok bizony egy idő után bemondják az unalmast, még jobban kifáradnak és a mérleg nyelve óhatatlanul elbillen az egyensúlyból. Ezt viszont már tünetek soraival jár, amelyek sokszor nagyon kellemetlenek, pl.

👉haspuffadás,

👉székrekedés,

👉hajhullás,

👉ingerlékenység, koncentrációs zavarok,

👉bizonyos ételek (főként sós és cukros) utáni sóvárgás

👉fáradtság, álmosság

Nem vártam meg ezt a pontot, mert tudom, hogy a mellékvese ha kifárad rögtön belekavar a női ciklusba amit nagyon nem szerettem volna (főként, hogy tudom mennyire nehéz az ösztrogéndominancia tüneteivel együtt élni). 🙂 A feladatom nem volt más – ami még most is tart – mint a szervezetem, a mellékvesém működésének támogatása, ami kicsit komplex, de annál hálásabb feladat.

Nem szabad megvárni, míg eljutunk ebbe a szakaszba, támogatnunk kell a szervezetünket és megtalálni az egyensúlyt az életünkben.

Figyeljünk magunkra, legyünk önmagunk számára a legnagyobb projekt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük