Emlékszem kislányom születése után mindenen sírva fakadtam. Sírtam örömömben, ha végre anyatejes székletet produkált, de sírtam akkor is, ha úgy éreztem nem vagyok jó anya, mert még nem mindig tudtam miért is sír a gyermekem. Nem is gondolnánk, de az agysejtjeink nagyon hormonérzékenyek, nagy mennyiségben vesznek fel nemi hormonokat.

Melyik kismama ne emlékezne arra vissza, hogy ülve el tudott volna aludni köszönhetően a sok progeszteronnak, amely nyugtatja az agysejteket. Szülés után viszont az addig a méhlepény által termelt 400 mg progeszteron szinte a nulla szintre esik vissza alig egy nap alatt! Az ösztrogén szint ellenben nem csökken…..sőt….eléggé képes provokálni az agysejteket. Gyakorlatilag ösztrogén dominancia alakul ki, ami kezdetben még csak hangulatingadozást okoz, de nagyon hamar átcsaphat depresszióba. Főként akkor, ha szülés után még egy kifáradt mellékvesével is számolnunk kell. Ugyanis szülés után a mellékvese besegít a progeszteron termelésbe, viszont kifáradva ezt nem tudja megtenni.

A szülés utáni depresszió 4 héttel a szülés után jelentkezik, a leggyakoribb a fáradtság, az étvágy feltűnő megváltozása, elégedetlenség, nyugtalanságérdektelenség formájában. Ilyenkor hallható az a bizonyos mondat, miszerint „rossz ana vagyok, nem is kellett volna ez a gyerek”

A szülés utáni depresszió, tekintve annak hormonális hátterét, már nem kezelhető a viselkedés szintjén. Természetes módon kell a hormonháztartást rendezni! Ha segítségre van szükséged ne várj! Cselekedj! Segítek!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük